Közösségi közlekedés vs. egyéni felhasználók: mennyire zöld a „zöld”?
A WDR Köln online magazinjában, www.quarks.de oldalon nemrég jelent meg egy cikk Johannes Kolb tollából E-scooter klímamérleg címmel. A cikk főként a közösségi közlekedés szempontjából elemzi az elektromos rollerek környezetre gyakorolt hatását, és taglalja azok teljes ökológia lábnyomát. Ami olyan szempontból nagyon fontos, mert az utóbbi időben egyre több cikk készül azzal kapcsolatban, hogy a közösségi közlekedés az utóbbi időkben nem egészen annak a célnak felelt meg, mint amilyen az eredeti elképzelés volt.
Németországban 2019. júniusa óta több mint negyedmillió e-roller van már használatban, mióta hivatalosan is engedélyezték ezek részvételét a forgalomban. A tendencia jelentős növekedést mutat. A bérbeadó cégek tonnaszám megspórolt CO2-ről beszélnek, de egy új tanulmány szerint ez nem teljesen így van.
Használat közben az elektromos rollerből nem távozik kipufogógáz; ez nem jelenti a teljes életciklus kibocsátásmentességét. Az Észak-Karolinai Egyetem tanulmánya más nézőpontból vizsgálta a kérdést, ők a teljes életciklust vették alapul az amerikai piacon található kölcsönző cégek esetében.
Az eredmény: a kutatók a felhasználás jellegétől függően 88-126 gramm CO2 személyenként és kilométerenként a kibocsátás mértéke. Ez természetesen egy jobb érték, mintha a roller helyett autóval közlekednél, egy teljesen feltöltött diesel busznál pedig lényegesen rosszabb.
Ennek az értéknek majd az 50 %-a teljes életciklusra értendő, tehát az alapanyag gyártásától a felhasználáson át egészen a leszállításig. Mivel a ma kapható E-rollerek nagy része (95 % feletti is lehet ez a szám) Kínában kerül legyártásra, és az egyes alkatrészek majd 100 %-a biztosan onnan kerül világszerte a felhasználókhoz, így maga a szállítás is igen nagy hányadot képez ebben az emissziós értékben.
Ezen kívül fontos beszélni a bérrollerek használatából fakadó széndioxid-kibocsátásról. Ugyanis az egyes akkumulátor telepek merülése miatt az eszközöket be kell gyűjteni, majd azokat fel kell újra tölteni, hogy újra bevethetőek legyenek. Ennek a folyamatnak is jelentős az energiaigénye, a tanulmány szerint ez további 43 % CO2 kibocsájtásért felel.
Hogy az elektromos rollerek milyen árammal (zöld vagy hagyományos) kerülnek feltöltésre, az már elenyésző mennyiséget, azaz 6 %-ot jelentenek.
A fentiek alapján elmondhatjuk, hogy nem a forgalomban lévő rollerekkel van a baj, hanem ennél sokkal összetettebb a dolog. Az elektromos hajtás önmagában nem írja le a teljes környezeti mérleget: a cikkben ismertetett életciklus-szempontokat is figyelembe kell venni.
A magán jellegű roller használaton kívül létezik a bérrollerek jelensége (Budapesten is egyre több helyen találkozni ilyenekkel). Ezeknek a bérrollereknek az aktuális használati ideje nem ideális, cca. 30 nap, mely jócskán alatta van egy átlagos rollerhasználatnak. Emiatt az új generációs rollereket sokkal robosztusabbá és funkcionálisabbá kell tervezniük a mérnököknek pont a rövid használati idő miatt.
Bár vannak hátrányai az elektromos rollerezésnek is, de be kell látnunk, hogy a jövőben az egyik legelfogadottabb közlekedési forma lesz ez az elektromos kerékpárok mellett.
Mind a közösségi mind az egyéni e-roller használat során beszélhetünk továbbá a különböző közlekedési módok integrálásáról. A CO2 kibocsátást tovább lehet csökkenteni, ha a begyűjtést elektromos autókkal tesszük, a tanulmány szerint ez további 19% csökkenést jelentene.
A fenti szempontok alapján a környezeti mérleget az adott életciklus- és használati feltételekkel együtt érdemes értékelni, nem általános minősítésként alkalmazni minden elektromos rollerre.
Az e-rollerek valójában az „utolsó mérföldek” megtételéhez a legideálisabbak, amivel csökkenthetjük a belvárosok forgalmi terheltségét, a parkolási gondokat. Tehát valós alternatívája az autóhasználatnak.

